|
British Open
A British Open egy 1980. óta létező pontszerző verseny, ami 1985-től viseli a British Open nevet.
2005-től 2020-ig a tornát nem rendezték meg, majd a 2021/22-es szezonban ismét visszatért a versenynaptár programjai közé.
A verseny helyszíne nem állandó, Nagy-Britannia különböző városaiban rendezik. Telford, Brigthon, Leicester, Milton Keynes, az utóbbi 2 évben pedig Cheltenham városa adott otthont az eseménynek. 2023-ban, és 2024. szeptember 23 - 29-ig is a Cheltenham Racecourse-ban zajlott a British Open mérkőzéseinek sorozata.
A Cheltenham Racecourse
A British Open díjazása:
|
64 közé jutás: |
£ 3,000 |
|
32 közé jutás: |
£ 6,000 |
|
16 közé jutás: |
£ 9,000 |
|
Negyeddöntősök: |
£ 12,000 |
|
Elődöntősök: |
£ 20,000 |
|
Döntőbe jutás: |
£ 45,000 |
|
Torna győztese: |
£ 100,000 |
|
Legmagasabb Break: |
£ 5,000 |
A korábbi években Steve Davis 5 alkalommal, John Higgins 4 alkalommal, Mark Williams 3 alkalommal,
Jimmy White és Stephen Hendry pedig 2-2 alkalommal nyerte meg a versenyt.
A British Open 2024 győztese Mark Selby lett, ellenfele a döntőben John Higgins volt.
Mark Selby a családjával a 2024-es British Open döntőjén
A British Open eddigi győztesei:
|
Év |
Győztes |
Döntő mérkőzés eredménye |
|
2024. |
Mark Selby |
Mark Selby 10 - 5 John Higgins |
|
2023. |
Mark Williams |
Mark Williams 10 - 7 Mark Selby |
|
2022. |
Ryan Day |
Ryan Day 10 - 7 Mark Allen |
|
2021. |
Mark Williams |
Mark Williams 6 - 4 Gary Wilson |
|
2005 - 2020-ig |
Nem tartották meg a versenyt. |
|
2004. |
John Higgins |
John Higgins 9 - 6 Stephen Maguire |
|
2003. |
Stephen Hendry |
Stephen Hendry 9 - 6 Ronnie O'Sullivan |
|
2002. |
Paul Hunter |
Paul Hunter 9 - 4 Ian McCulloch |
|
2001. |
John Higgins |
John Higgins 9 - 6 Graeme Dott |
|
2000. |
Peter Ebdon |
Peter Ebdon 9 - 6 Jimmy White |
|
1999. szeptember |
Stephen Hendry |
Stephen Hendry 9 - 5 Peter Ebdon |
|
1999. április |
Fergal O'Brien |
Fergal O'Brien 9 - 7 Anthony Hamilton |
|
1998. |
John Higgins |
John Higgins 9 - 8 Stephen Hendry |
|
1997. |
Mark Williams |
Mark Williams 9 - 2 Stephen Hendry |
|
1996. |
Nigel Bond |
Nigel Bond 9 - 8 John Higgins |
|
1995. |
John Higgins |
John Higgins 9 - 6 Ronnie O'Sullivan |
|
1994. |
Ronnie O'Sullivan |
Ronnie O'Sullivan 9 - 4 James Wattana |
|
1993. |
Steve Davis |
Steve Davis 10 - 2 James Wattana |
|
1992. |
Jimmy White |
Jimmy White 10 - 7 James Wattana |
|
1991. |
Stephen Hendry |
Stephen Hendry 10 - 9 Gary Wilkinson |
|
1990. |
Bob Chaperon |
Bob Chaperon 10 - 8 Alex Higgins |
|
1989. |
Tony Meo |
Tony Meo 13 - 6 Dean Reynolds |
|
1988. |
Stephen Hendry |
Stephen Hendry 13 - 2 Mike Hallett |
|
1987. |
Jimmy White |
Jimmy White 13 - 9 Neal Foulds |
|
1986. |
Steve Davis |
Steve Davis 12 - 7 Willie Thorne |
|
1985. |
Silvino Francisco |
Silvino Francisco 12 - 9 Kirk Stevens |
Az 1985. előtti évek:
1980-ban a British Open elődjeként tartottak egy versenyt British Gold Cup néven. Ez egy 16 fős meghívásos verseny volt, és körmérkőzéses rendszerben játszották, a csoportgyőztesek pedig továbbjutottak az elődöntőbe. A döntőt Alex Higgins és Ray Reardon játszotta.
1980: Alex Higgins 5 - 1 Ray Reardon
A következő évben a Yamaha átvette a szponzorációt, és a versenyt átnevezték Yamaha Organ Trophy-ra.
1981: Steve Davis 9 - 6 David Taylor
1982-ben a verseny új neve International Masters-re változott, és ismét Steve Davis nyerte meg Terry Griffiths ellen 9 - 7-re.
1983: Ray Reardon 9 - 6 Jimmy White
1984: Steve Davis lett a nyertes, aki a döntő csatát David Martin ellen játszotta.
Miután a WPBSA az 1984/85-ös szezoban úgy döntött, hogy növeli a rangsoroló versenyek számát, és a Yamaha visszavonta szponzorálását, az eseményt átnevezték British Open-re, így azóta szerepel a pontszerző versenyek között.
Ugrás a lap tetejére
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
