Egy kis snooker történelem
A biliárdjátékok őse a 15. századtól játszott, mára már eltűnt labdajáték, az úgynevezett pall-mall.
(A pall-mall, más névváltozataiban paille-maille, palle-maille, pell-mell, vagy palle-malle egy középkori eredetű kültéri labdajáték, amit leginkább a 16. és a 17. században játszottak. A későbbi krokett elődjének is tekinthető.)
A ma ismert és népszerű változat kifejlesztése technikai újításokkal függ szorosan össze. Az egyik mérföldkő a dákó továbbfejlesztése volt 1800 körül, mely 1807-ben egy bőrrel bevont véget kapott. Ezenkívül 1827-ben az asztal faanyagát egy palalemezre cserélték és 1835-től gyapjúvászon helyett gumival töltötték meg a szegélyeket. A továbbiakban rögzítették azon asztal méretét, melyen az angol biliárdot játszották.
A snookert 1875-ben (feltehetőleg április 17-én) a brit gyarmati hadsereg tisztjei az indiai Nilgiri-hegység Ootacamund helység Ooty Club nevű klubjában találták fel. Akkor az ún. Black Pool volt az elterjedt játékmód, melyet 15 piros és egy fekete golyóval játszottak, akárcsak az angol biliárdot. A hagyományok következtében Sir Neville Chamberlain egy angol biliárdasztalon kísérletezett egy olyan variánssal, mely a 15 vörös és egy fekete golyó mellett továbbiakat tartalmazott. Az így létrejövő "snooker-pool" első formájában 15 vörös, továbbá egy-egy fekete, rózsaszínű, zöld és sárga golyót tartalmazott, az alapfelállás pedig az angol biliárdéból már ismert volt. Később módosították a játékot, bevezették a barna és a kék golyókat.
John Roberts Jr.-nak, az angol biliárd kiemelkedő korabeli játékosának tetszett az új verzió és 1885-ben Angliában nyilvánosan bemutatta azt. A snooker még a 20. század nagy részében is az angol biliárd dominanciája ellen harcolt, míg végül elfogadottá vált. További probléma volt, hogy nem léteztek egységesen elfogadott szabályok. Nagy-Britanniában 1908 és 1919 között két szervezet létezett különböző szabályzatokkal.
Miután Billiards Association 1900 december 11-én Londonban megjelentette az első érvényes szabálykönyvet, 1919 júniusáig tartott, mire a barna és a kék golyó végleg a játék részévé váltak.
Joe Davis az 1950-es években a játék visszaszorulásától tartott és 1959-ben javasolta egy narancs és egy lila színű golyó felvételét és ezzel a színes golyók számának nyolcra emelését (Snooker Plus), ezzel a lehetséges legmagasabb break 201-re növekedett volna. Ez a változat azonban nem terjedt el.
A snooker név a hadsereg újoncainak lekezelő elnevezéséből származik. A sportban először valószínűleg az angol Neville Bowses Chamberlain tiszt alkalmazta egyik játékostársára, aki a golyót véletlenül vagy szándékosan úgy helyezte, hogy nem tudta azt megjátszani. A hadsereg fogalomjegyzéke hatással volt erre a sportágra, ezt az is mutatja, hogy a golyó lyukba juttatását a szaknyelv scratchnek nevezi.
Az első profi bajnokságokat 1927-ben Joe Davis sugalmazására játszották le. Davis nyerte a tornát és minden további világbajnokságot egészen 1946-ig, amikortól már nem vett részt tovább ezeken. Ezzel Davis egyetlen világbajnokságon elszenvedett vereség nélkül fejezte be. Az első amatőr világbajnokságokat 1963-ban Indiában rendezték és 1984 óta játsszák le évente.
1969-ben a BBC olyan sportágat keresett, mely alacsony költségek mellett a frissen bevezetett színes televíziók előnyeit különösen kidomborítja. Végül a Pot Black snookerkupát indították el ebből a célból, melyet először 1969 július 23-án sugároztak. A snooker ekkor komoly népszerűségre tett szert, később más bajnokságokat is közvetíteni kezdtek. Nagy-Britanniában ma a futball mellett a snooker a legnézettebb sport. Az 1985-ös Steve Davis és Dennis Taylor közötti világbajnoki döntő történelmet írt, éjfél után 18 millió néző követte a mérkőzést. A mai napig ez a Nagy-Britanniában mért legnézettebb sportközvetítés.
Forrás:
Wikipédia - Snooker lap
|